Omló tornyok
Márkus Rita versei alapján színházi előadás
Szereplők:
Borka Zsombor
Csűrös Tímea
Debreczeny Edith
Márkus Rita
Németh Virág
Tóth Gabriella Réka
Rudas Attila
Zenészek:
Borka Zsombor
Kalinovszki Dezső
Renkecz Kálmán
Sillye Gábor
Smink:
Szilágyi Katalin
Fény:
Oláh Krisztina
Rendezte:
Rudas Attila
Külön köszönet:
Dombi Katinak, Kenéz Anikónak, Balogh Máténak, Csizmadia Gábornak
Egy torony építését - akárcsak kapcsolataink alakítását - mindig az alapoknál kell kezdeni: találkozunk valakivel, megismerjük, elkezdünk beszélgetni vele. Barát? Szerető? Munkatárs? Isten? Építgetni kezdjük a másik fél iránti érzelmeinket. Ha azonban egy alkotóelemet rosszkor, rossz helyre teszünk, vagy ügyetlenül kirántunk, az építmény összedőlhet és egy szempillantás alatt újra a földön találhatjuk magunkat.
A fiatal költő és színésznő, Márkus Rita verseiben hangulatok és képek jelennek meg viszonyokról; sokszor nem is emberi, hanem túlvilági képzelgésekről. Mindezek megjelenítéséhez barátait hívta segítségül, akik a klasszikus színpadi elemek mellett a zene és a mozgás felhasználásával hívják életre a költeményeket.
A hatodik és egyben utolsó előadásunkat a József Attila Művelődési Házban játszottuk.
Vass Kata kritikája a műről!
Költőnő kerestetik!
Omló tornyok - Holdlakók Műhely
Ötletes produkcióval mutatkozott be a Bakelit Multi Art Center-ben a Holdvilág Műhely. Vers imádatból született már előadás, ám Márkus Rita művei több olyan elemet is hoztak a darabba, mely által élvezhető, humoros, és szájbarágástól menetes lett.
A felnőtté válás nyűgeit elutasító srácok játékos világából kiindulva, a klasszikus embertípusok bemutatásán keresztül több, rövid részletből álló Omló tornyok szerencsés színházi technikákat hívott életre.
Üde színfolt a különböző játékokkal szórakozó színészek bevezetője után az élő zene. Ifjúkori alternatív szórakozóhelyek illatát, közegét idézi a gitáros-dobos szekció, az éneklést a költőnő, Márkus Rita vállalja magára, így prezentálva műveit saját szájíze szerint.
Lelkesedéstől túlfűtött fiatalok adaptálják a verseket, például az egymás mellett elbeszélő pár történetét, mely már is nevetést hoz. Témája ennek ellenére torz, XXI: századi világunk elé állít tükröt. A levonható tanulság kifejezetten idegesítő, ám tökéletesen igaz; művelt nőkkel csak a baj van.
Az alfahím és a prosti sztorija már-már klasszikusnak mondható, de a közönség nem számolja a perceket, inkább bájosan bólogat.
Előadás a színdarabban elvét követi a négy lánytestvér sztorija, mely – bár beteg lélekről mesél –inkább groteszk, mint kiábrándító. Jókor és jó időben érkeznek a zenei betétek, koncerthangulat alakul többször, a hangosítás miatt a dalba öntött versek később kevésbé érthetőek.
Kihagyhatatlan ziccer, követeli is a megvalósítást a Vers mindenkinek jelenet. 80-as évekbeli időutazás, tipikus, túlzó karakterekkel. Az önmegvalósító, exhibicionista színésznőtől, a jóképű aktuális sztárig mindenki megfordul Márkus Rita versrészleteivel.
A produkció a stílusgyakorlatokból jól ismert lehetőségekkel játszik, érzéseket, képszerű pillanatokat tár fel úgy, hogy a látvány összhangban legyen a mondanivalóval. A színészek - Borka Zsombor, Csűrös Tímea, Debreczeny Dithke, Jávor Gergő, Márkus Rita, Németh Virág, Tóth Gabriella – általános történeteket, átlagos lelkiállapotokat jelenítenek meg alapkellékekkel; a mobiltelefonnal rohangáló utca embereinél jól érzékeltethető a kommunikáció hiánya, a játékkockákkal babráló fiataloknál az építkezés elvetése, a rohanás, a mindent egyszerre akarás élménye felszínre tör, legyen az igaz az élet minden területére.
A zenével és mozgással tarkított előadás végén egy kis hatásvadászat – a nézzük meg kivetítőn, hogy készült a produkció húzása - még belefér. A lendületes műhelymunka pedig, ha ezen az úton halad tovább, garantálja a szájról szájra terjedő pozitív kritikát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése